Vizek

🌊 A HOMOKHÁTSÁG ÉRVERÉSE

A Dunavölgyi KrĂłnikĂĄk – I. RĂ©sz: VĂ©r, VerĂ­tĂ©k Ă©s a Szikes Föld

Van a tĂ©rkĂ©pen egy vonal. Aki nem ismeri, annak csak egy kĂ©k csĂ­k a sok közĂŒl, egy a KiskunsĂĄg vĂ©gtelen csatornahĂĄlĂłzatĂĄbĂłl. De aki egyszer is ĂĄllt mĂĄr a partjĂĄn novemberi ködben, vagy hallgatta a nĂĄdas susogĂĄsĂĄt a nyĂĄri csillagos Ă©g alatt Solt vagy AkasztĂł hatĂĄrĂĄban, az tudja: ez több, mint vĂ­z. Ez a tĂĄj lelkiismerete. Ez a Dunavölgyi.

Ahhoz, hogy megĂ©rtsĂŒk, miĂ©rt ilyen nehĂ©z, miĂ©rt ilyen szeszĂ©lyes Ă©s miĂ©rt ilyen csodĂĄlatos ez a vĂ­z, nem elĂ©g a felszĂ­nt kapargatni. Le kell ĂĄsnunk a gyökerekig. Vissza kell mennĂŒnk oda, ahol mĂ©g nem volt itt semmi, csak a pusztĂ­tĂł szĂ©lsƑsĂ©gek birodalma.

Ez a törtĂ©net nem a halakkal kezdƑdik. Hanem az emberekkel, akik a puszta kĂ©t kezĂŒkkel, a sĂĄrral Ă©s a faggyal kĂŒzdve vĂĄjtĂĄk ki ezt a medret, hogy mi ma ott ĂŒlhessĂŒnk a botjaink mögött.


1. A KettƑs Átok Földje

Utazzunk vissza gondolatban a XIX. szĂĄzad vĂ©gĂ©re, a XX. szĂĄzad elejĂ©re. A Duna-Tisza köze, ez a hatalmas, homokos Ă©s szikes vidĂ©k ekkoriban egy skizofrĂ©n tĂĄj volt. A termĂ©szet kegyetlen jĂĄtĂ©kot Ʊzött az itt Ă©lƑkkel.

A terĂŒlet egy lefolyĂĄstalan teknƑkĂ©nt viselkedett. Amikor jöttek a nagy esƑzĂ©sek Ă©s a hĂłolvadĂĄs, a vĂ­z nem tudott hovĂĄ folyni. A mĂ©lyebben fekvƑ terĂŒletek, a szĂĄntĂłk Ă©s legelƑk hĂłnapokra vĂ­z alĂĄ kerĂŒltek. MocsĂĄrvilĂĄg alakult ki, de nem az a fajta, ami Ă©letet ad, hanem ami elveszi a megĂ©lhetĂ©st. A belvĂ­z volt az Ășr. A tanyĂĄk falĂĄt felĂĄztatta, a termĂ©s elrohadt, a jĂłszĂĄgok betegeskedtek.

AztĂĄn fordult az Ă©vszak, Ă©s jött a mĂĄsik vĂ©glet: a gyilkos aszĂĄly. Mivel a vizet nem tartotta meg semmi, a nyĂĄri nap hetek alatt kiszĂ­vta az Ă©letet a földbƑl. A mocsĂĄr helyĂ©n kirepedezett, cserepes felszĂ­n maradt. A szĂ©l felkapta a homokot Ă©s a sziksĂłt, Ă©s vitte a semmibe. „Átokföldje” – suttogtĂĄk az öregek.

Kellett egy megoldĂĄs. Egy vĂ­zi Ășt, ami kĂ©pes levezetni a felesleget, amikor tĂșl sok van, Ă©s ami (kĂ©sƑbb) kĂ©pes vizet adni, amikor a föld szomjazik. Így szĂŒletett meg a Dunavölgyi-fƑcsatorna ĂĄlma. Egy mestersĂ©ges artĂ©ria a HomokhĂĄtsĂĄg testĂ©ben.


2. A Kubikosok KatedrĂĄlisa

Ma, amikor egy modern kotrĂłgĂ©p egyetlen nap alatt kĂ©pes több szĂĄz köbmĂ©ter földet megmozgatni, lĂ©gkondicionĂĄlt fĂŒlkĂ©bƑl irĂĄnyĂ­tva, szinte felfoghatatlan az a fizikai teljesĂ­tmĂ©ny, ami a DVCS mögött ĂĄll.

Ezt a csatornĂĄt nem gĂ©pek Ă©pĂ­tettĂ©k. Ezt a csatornĂĄt izmok, inak, csontok Ă©s az emberi akarat Ă©pĂ­tette. A „kubikosok”. A magyar vĂ­zgazdĂĄlkodĂĄs nĂ©vtelen hƑsei. SzegĂ©nyparasztok, nincstelenek, akik az orszĂĄg minden rĂ©szĂ©rƑl sereglettek ide, hogy a puszta lĂ©tfenntartĂĄsĂ©rt cserĂ©be megvĂĄltoztassĂĄk a tĂ©rkĂ©pet. A nevĂŒket a „kubikrĂłl”, a köbmĂ©terrƑl kaptĂĄk – mert annyi fizetsĂ©get kaptak, amennyi földet a talicskĂĄjukkal megmozgattak.

KĂ©pzeljĂŒk el a lĂĄtvĂĄnyt a mĂșlt szĂĄzad elsƑ felĂ©ben: FĂ©rfiak szĂĄzai, sƑt ezrei, hangyabolykĂ©nt nyĂŒzsögve a leendƑ mederben. A felszerelĂ©sĂŒk primitĂ­v volt. Egy Ă©lesre fenyt ĂĄsĂł. Egy falapĂĄt. És a legfontosabb: a talicska, vagy ahogy Ƒk hĂ­vtĂĄk, a „kordĂ©”. A lĂĄbukon nem volt vĂ­zĂĄllĂł gumicsizma, Gore-Tex bakancs. Bocskor volt, vagy rongyokba tekert lĂĄbbeli, ami pillanatok alatt ĂĄtĂĄzott a hideg, agyagos sĂĄrban.

TĂ©len a fagyott földet csĂĄkĂĄnyoztĂĄk. Tavasszal Ă©s Ƒsszel tĂ©rdig gĂĄzoltak a ragadĂłs sĂĄrban. NyĂĄron a tƱzƑ napon, ĂĄrnyĂ©k nĂ©lkĂŒl hordtĂĄk a földet a gĂĄtakra. Napi 10-12 köbmĂ©ter földet mozgatott meg egyetlen ember. Ez tonnĂĄkban mĂ©rhetƑ sĂșly. Minden egyes nap.

A Dunavölgyi-fƑcsatorna medre Ășgy lett kialakĂ­tva, hogy a vĂ­z gravitĂĄciĂłs Ășton, lassan csordogĂĄljon Ă©szakrĂłl dĂ©lre. A mĂ©rnöki precizitĂĄs Ă©s a nyers erƑ talĂĄlkozĂĄsa ez. Amikor ma leĂŒlsz a partra, Ă©s leszĂșrod a bottartĂłt, gondolj arra: valaki, talĂĄn szĂĄz Ă©vvel ezelƑtt, pont azon a ponton izzadt vĂ©rt, hogy ez a vĂ­z itt lehessen. A partoldal minden mĂ©tere emberi kĂ©z munkĂĄja.


3. A Szik KĂ©miĂĄja – MiĂ©rt mĂĄs ez a vĂ­z?

A Dunavölgyi nem egy ĂĄtlagos magyar vĂ­z. Aki horgĂĄszott mĂĄr a Balatonon, a TiszĂĄn vagy egy bĂĄnyatavon, az azonnal Ă©rzi a kĂŒlönbsĂ©get, amint meglĂĄtja a DVCS szĂ­nĂ©t.

A kulcs a talajban van. A KiskunsĂĄg talaja szikes, agyagos, magas sĂłtartalmĂș. Ez a közeg hatĂĄrozza meg a vĂ­z karakterĂ©t. A DVCS vize ritkĂĄn kristĂĄlytiszta. MĂ©g a legnyugodtabb tĂ©li napokon is van egyfajta sajĂĄtos, opĂĄlos, „tejeskĂĄvĂ©s” vagy zöldes-szĂŒrkĂ©s tĂłnusa. Ez nem kosz. Ez az ĂĄsvĂĄnyi anyagok tĂĄnca. A kolloidĂĄlis rĂ©szecskĂ©k, amik a szikes talajbĂłl oldĂłdnak ki, folyamatosan lebegnek a vĂ­zben.

HorgĂĄszszemmel ez mit jelent?

  • FĂ©nytörĂ©s: A fĂ©ny nehezebben hatol a mĂ©lybe. A halak, mĂ©g a sekĂ©lyebb, 1-1,5 mĂ©teres vizekben is bĂĄtrabban mozognak nappal, mint egy kristĂĄlytiszta bĂĄnyatavon. A rejtƑzködĂ©s itt könnyebb.

  • KĂ©mhatĂĄs: A vĂ­z pH-Ă©rtĂ©ke lĂșgosabb az ĂĄtlagnĂĄl. Ez alapjaiban hatĂĄrozza meg, milyen tĂĄplĂĄlĂ©kĂĄllatok (kagylĂłk, csigĂĄk, lĂĄrvĂĄk) Ă©lnek meg benne. És mivel a ponty azt eszi, ami van -> ez hatĂĄrozza meg a ponty Ă­zlĂ©sĂ©t is. (EzĂ©rt mƱködnek itt mĂĄshogy az aromĂĄk!).

  • A „Szikes HĂșs”: Az itt Ă©lƑ halak hĂșsa, izomzata mĂĄs. A „kemĂ©ny vĂ­zben” nevelkedett pontyok hihetetlenĂŒl erƑsek. A fĂĄrasztĂĄs sorĂĄn egy 5 kilĂłs dunavölgyi tƑponty felveszi a harcot egy 10 kilĂłs tavi halĂĄl. A bƑrĂŒk vastagabb, a pikkelyeik kemĂ©nyebbek, a szĂ­neik sötĂ©tebbek, alkalmazkodva a meder tĂłnusĂĄhoz.


4. A Seb BegyĂłgyul – A Dzsungel SzĂŒletĂ©se

A csatorna elkĂ©szĂŒltĂ©vel a termĂ©szet azonnal elkezdte a visszahĂłdĂ­tĂĄst. A mĂ©rnökök egyenes vonalakat hĂșztak, de a vĂ­z Ă©s a növĂ©nyzet gyƱlöli az egyenest.

A partokon megjelent a nĂĄd. ElƑször csak foltokban, aztĂĄn összefĂŒggƑ falakat alkotva. A gyĂ©kĂ©ny benyomult a sekĂ©lyebb rĂ©szekre. A fƱzfĂĄk, amik a vĂ­z közelsĂ©gĂ©t Ă©reztĂ©k, gigantikus mĂ©retƱre nƑttek, ĂĄgaik a vĂ­zbe hajolva termĂ©szetes bĂșvĂłhelyeket kĂ©peztek. A vĂ­z hordalĂ©ka a kanyarokban lerakĂłdott, zĂĄtonyokat Ă©s gödröket Ă©pĂ­tve a meder aljĂĄn.

Az 1950-es, ’60-as Ă©vektƑl kezdve, ahogy kiĂ©pĂŒlt a modern vĂ­zgazdĂĄlkodĂĄsi rendszer (zsilipek, szivattyĂștelepek, kapcsolat a DunĂĄval), a DVCS vĂ©gleg „beĂĄllt”. A Duna vize frissessĂ©get Ă©s utĂĄnpĂłtlĂĄst hozott, de a csatorna megƑrizte a mocsĂĄri, vadvĂ­zi jellegĂ©t.

MĂĄra a Dunavölgyi egy „zöld folyosĂł” a sĂĄrga pusztasĂĄgban. Egy önĂĄllĂł ökoszisztĂ©ma, ahol a vidra, a jĂ©gmadĂĄr, a mocsĂĄri teknƑs Ă©s a kapitĂĄlis ponty ugyanĂșgy otthon van. MĂĄr nem lĂĄtszik rajta az ĂĄsĂłnyom. Olyan lett, mintha mindig is itt lett volna. Pedig minden cseppjéért megkĂŒzdöttek.

Ez volt a kezdet. De a vĂ­z önmagĂĄban csak egy közeg. A következƑ rĂ©szben alĂĄmerĂŒlĂŒnk a felszĂ­n alĂĄ. A II. RĂ©szben felfedezzĂŒk a Dunavölgyi lĂĄthatatlan vilĂĄgĂĄt: a meder titkos tĂ©rkĂ©pĂ©t, az iszap Ă©s a kagylĂłpadok harcĂĄt, Ă©s azt, hogyan vĂĄlasztjĂĄk ki a lakhelyĂŒket a legnagyobb öregek ebben a labirintusban.


SzerzƑ: Sysco Rovat: Vizek / DVCS Monográfia

A képek illusztråciók

Vélemény, hozzåszólås?

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk

'Fel a tetejéhez' gomb